Naplójegyzetek III. - Prohászka Ottokár

Most, hogy szabadon elindulhatott "Prohászka ébresztése", szellemi hagyatékának feldolgozása, egyik legsürgősebb feladatunknak tartottuk azt, hogy kiadjuk Prohászka összes naplójegyzetét, elsősorban kutatók számára.

Két évvel Prohászka Ottokár halála után, 1929-ben Schütz Antal, az Összegyűjtött munkák 25 kötetének kiadója, két kötetben közzétette a fehérvári püspök naplójegyzeteinek jó részét Soliloquia cimmel. Nem az összes naplót, mivel akkor nem állt rendelkezésére minden kézirat (egyeseket később fedezték fel Némethy Ernő hagyatékában); ezenkívül Schütz úgy vélte, hogy a bizalmas részleteket el kell hagynia. Most, hogy szabadon elindulhatott "Prohászka ébresztése", szellemi hagyatékának feldolgozása, egyik legsürgősebb feladatunknak tartottuk azt, hogy kiadjuk Prohászka összes naplójegyzetét, elsősorban kutatók számára.
Bangha Béla 1929-ben a Soliloquia két kötetének recenziójában kiemelte a naplók páratlan lélektani és történeti értékét. Megtudhatjuk e jegyzetekből, "hogyan fejlődött Prohászka, hogyan küzdött, vívódott magával ez a nagy lélek, hogyan őrizte és tisztogatta magában a papi lelkület értékeit, hogy ítélt emberekről, dolgokról, mik voltak legmélyebb, legbensőbb benyomásai, mi hatott rá, mi keltett lelkében visszhangot, hogyan imádkozott, hogyan örült, hogyan méltatlankodott magában, hogyan öntötte ki szívét Teremtője előtt. E tekintetben Prohászka naplója éppen az őszinteségével néha valóságos szenzáció".
376 oldal, 15 x 21cm, puhafedeles.