Imák a bárkából - C. B. de Gasztold

Az ember mindig élénk figyelemmel kísérte az állatok életét, magatartását. Ezekből a megfigyelésekből születtek az állatmesék. Az állatok ösztönös viselkedéséből, mozgásából, törvényszerűen ismétlődő szokásaiból alakultak, csiszolódtak megszámlálhatatlan változatban az állatmesék. Az ember ezekben a mesékben önmagáról beszélt, saját érzelmeiről árult el kimondhatatlan titkokat.

Az Imák a bárkából című könyv is emberi érzelmeket szólaltat meg, közülük is a legszebbet: az imádkozó ember gondolatait.

Mennyi aggodalom, anyai féltés sejlik ki a madárka imájából: "Védd meg kicsiny fészkemet esőtől, széltől."

Sok-sok visszafojtott panasz cseng ki a házőrző kutya imájából: "Olykor elfelednek, máskor belém rúgnak", bár mindez nem töri meg, mert egyetlen vigasza, hogy Isten tudja, ki az igazán hűséges.

Merítsünk e könyvből némi lelki derűt, örömet és vigaszt!

132 oldal, puhafedeles.